Az ELTE-én több tudományág szakemberei vizsgálják nanotechnológiai módszerekkel a reneszánsz kori arany és ezüstszálból készült hímzőfonalakat. Ez egy interdiszciplináris kutatás melyben földrajztudósok, művészettörténészek, fizikusok vesznek részt. A cél az, hogy kiderítsék egy-egy szép ruhadarab keletkezési körülményeit. Az arany és ezüstdrótok rétegszerkezetének vizsgálatát a pásztázó elektronmikroszkóp segítségével végzik, mely mára már féltett kincse lett az ELTE kutatócsoportjának, hiszen lehetővé teszi, hogy ne csak a minta felületét, hanem a mélyebb rétegeit is megvizsgálhassák.

Hitachi TM 3000 kompakt elektronmikroszkóp

A Hitachi TM3000 teljesen új megközelítést jelent a mikroszkópia területén. Ez az eszköz egy "asztali" pásztázó elektronmikroszkóp, amely nem foglal nagyobb helyet, mint egy kutatói fénymikroszkóp, és olyan egyszerű kezelni, mint egy digitális fényképezőgépet. A minták természetes állapotukban, előkészítés nélkül vizsgálhatók.

Főbb előnyök az optikai mikroszkóphoz képest:

• Az optikai mikroszkópnál nagyobb nagyítás, 30.000×-ig.

Norvég kutatók az Oslo melletti tó iszapjában a mikroszkópos algaevőket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a parányi élőlények a legősibbek és ráadásul az ember rokonai.

Ezek az egysejtűek a tudósok szerint körülbelül egymilliárd éve fejlődhettek ki. Meglepően egyik rendszertani kategóriába sem sikerül beilleszteni őket, így tehát nem sorolhatók sem állati, sem növényi, sem parazita, sem gomba vagy algák közé.

"Az élet fájának egy ismeretlen ágát találtuk meg, amely ebben a tóban él.

 A tégelyek, üvegcsék sokaságának "káosza" a munkaasztalán ne tévesszen meg senkit : a híres német módszertani alaposság és következetesség megteremtője volt. Ő fedezte fel a tuberkulózis és a kolera kórokozóját, ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilizálást.De ezeknél semmivel sem kisebb eredménye az,hogy kitűnő iskolát nevelt,asszisztensei és a módszereit átvett más kutatók munkáinak köszönhetjük mai bakteriológiai tudásunk legnagyobb részét.

 A legtöbb ember, ha baktériumokról hall, ellenségre gondol, pedig többségükben sokkal inkább barátok, melyek nélkül az élet elképzelhetetlen volna, mi sem léteznénk.

 Becslések szerint az emberi bélben 100 milliárd baktérium tartózkodik, tízszer annyi, ahány sejtje van az emberi testnek. Ha ez a "bélflóra" nem volna, nem tudnánk a táplálékot megemészteni.

 A mintegy másfél ezer baktériumfaj igen szűk alaki változatosságot mutat : mikroszkópban egyenes vagy görbe pálcikák, kis gömbök láthatóak.

 Az emberiségnek aligha van még egy olyan felfedezése és alkotása, amely olyan mélyen 

tudta volna formálni világnézetűnket, mint a csiszolt üvegdarab, az optikai lencse. Már az ókor egy-két nagy kutatója  megsejtette, hogy a világ parányi részecskékből épül fel, de ezt  -  a maga lehetőségeinek határain belül -  a fénymikroszkóp bizonyította be.

   Antoni van Leeuwenhoek-ot (1632-1723) nem csak mikroszkópjáért, lencséinek tökéletességéért tiszteli az utókor, hanem méltán tartják számos tudományterület, így a botanika, az állattan,  biológia,  szövettan,  élettan, a kémia, és az orvostudomány mikroszkópos kutató úttörőjének.

A mücheni kutatók egy új találmánnyal rukkoltak elő, amely a Physical Review Letters januári számában került a nagyérdemű közönség elé. A szakemberek előállították a világ legkisebb „fülét”, azaz egy hangdetektort melynek segítségével nyomon követhetik a baktériumok által keltett hanghullámokat. Ezt a rendkívüli eszközt az úgynevezett „optikai csipeszből „alakították ki.  A fókuszált lézersugár által csapdázott lebegő aranyszemcsék mozgását követve sikerült rögzíteni a nanométerű objektumok hangrezgéseit és így meg tudták állapítani, hogy merről jön a hang.