Mikroszkóp klub

Sejtek intelligenciája

11 éve | [Törölt felhasználó] | 8 hozzászólás

Sejtek intelligenciája

Fiatal koromban szerettem volna valami megoldatlan problémával találkozni, amin eltöprenghetek, és természetesen megfelelő mennyiségű töprengés után megtalálom a megoldást. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a komoly problémákat már megoldották, és a tudósok is csak a nagy nehezen fellelt apró-cseprő ügyekkel foglalkoznak. Az évek múlásával aztán rájöttem, hogy nem így van, és akad bőven megoldatlan kérdés. Az alábbiakban egy ilyen témával szeretnék előhozakodni, amit talán sejt-intelligencia névvel illethetünk. A probléma legjobb tudásom szerint nincs megoldva, és érdekes módon nem is nagyon találkozni a kérdés ilyenfajta felvetésével.

A jobb megértés kedvéért először egy egészen más dologról beszélek. Gondoljuk végig a következő egyszerű folyamatot! Meglátok az asztalomon egy poharat, amit odébb teszek, mert éppen útban van. Próbáljuk meg aszerint végig gondolni, mintha az lenne a feladatunk, hogy készítsünk egy robotot, ami elvégzi helyettünk ezt a munkát!

Elöszőr is szükség van valamiféle érzékelőre, amelyik észleli a pohár jelenlétét, továbbá a szűkebb környezetét is.

Az észlelt adatok egy kompjuterbe kerülnek, ahol az értékelő program azt a döntést hozza, hogy a pohár nincs jó helyen. A korábbi érzékelt adatok alapján kiválaszt egy olyan helyet, ahol a pohár már jó helyen lenne.

Ez után a kompjuter egy újabb programot futtat le, amelyik beállítja a robotkart mozgató összes „motor” vezérlési tervét, ami a kar ismert kezdeti állapotából a pohár megfogásához vezet, majd onnan a kiválasztott megfelelő helyig, beleértve az összes menetközben fellépő problémákat megoldó alprogramokat is. Pl. azt amelyik a pohár megfogását vezérli, hogy a robotkéz éppen a megfelelő erővel fogja meg a poharat, hogy ne roppantsa össze, de le se ejtse.

Mindezek után elindítja az összeállított programot, ami a kart mozgató összes motor vezérlését végzi az összes „izűleti motorral” együtt, és a pohár tétovázás nélküli áthelyezését eredményezi, majd végül visszavezeti a kart eredeti állapotába.

Ez egy elég elnagyolt leírás, mert nem tér ki a mozgató motorok megfelelő sebességű, egymással összehangolt vezérlésére. Azért annyi látszik belőle, hogy egy jól koordinált mozgás végrehajtásához igencsak sok intelligenciát kell építeni a rendszerbe. Ami a mi esetünket – emberekét – illeti, a központi idegrendszerre hivatkozva a problémát egyszerűen az asztal alá söpörjük. De mi a helyzet a mikroszkópikus lényeknél, a baktériumoknál, vagy az egysejtűeknél? Ezeknek nincs központi idegrendszerük, sőt, még egyetlen idegsejtjük sincs, hiszen csak egyetlen sejtjük van önmaguk, mégis olyan a viselkedésük, amihez igencsak komoly vezérlő rendszerre lenne szükség.

Ha megnézünk egy papucsállatkát, láthatjuk, hogy határozott irányú mozgásához számtalan csilló egymással összehangolt működtetésére van szükség. (Ha a csillók egymástól függetlenűl össze-vissza csapkodnának, az állatka nem tudna haladni.) Mi az ami ezt az összehangolt működést eredményezi? Az állatkában un. lükteő űröcskéket lehet látni. Miért, és mitől lüktetnek ezek az űröcskék?

Érdemes végig nézni a link mögötti videót. https://www.youtube.com/watch?v=hacbn_xcZdU

A videón egy valóságos vadászjelenetnek lehetünk tanúi. Egy fehérvérsejt üldözőbe vesz egy baktériumot. A baktérium próbál menekülni, de a fehérvérsejt „résen van” és végül elkapja és bekebelezi a baktériumot. Mindkét lény adekvát módon viselkedik, azaz, megfelelő választ ad a környezeti körülményekre. A baktérium menekül, a fehérvérsejt üldöz. Ha most ezt a folyamatot próbálnánk meg modellezni úgy, hogy a fehérvérsejtet egy robottal helyettesítjük, lényegesen több, és nehezebb problémával találnánk magunkat szembe, mint a bevezetőben említett pohár áthelyezés esetében. Vagyis most lényegesen több intelligenciát kellene a robotunkba építeni, hogy az egyéb konstruktciós nehézségekről ne is beszéljünk.

Mivel a fehérvérsejt, és a baktérium is, meg a papucsállatka is léteznek, és a környezeti változásokra adekvát módon reagálnak, azt kell gondolnunk, hogy rendelkeznek a megfelelő mennyiségű intelligenciával. Ezt az intelligenciát nevezem sejtintelligenciának. A kérdés az, hogy mi az ami megvalósítja ezt az intelligenciát? Természetesen nem tudom a választ a kérdésre, de ha megtaláljuk, szinte bizonyos, hogy megváltozik az elképzelésünk az agyműködésünkről, de az életnek nevezett kalandról is.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Gácsi István üzente 11 éve

A forgást illetően nem tévedtél. Én, mivel a nézegetést sokáig végzem, gyakran vagyok tanúja a különféle egysejtűek önmaguk körüli céltalan, kóválygó, zavart, egyértelműen kómás állapotra utaló viselkedésének, ami a haldoklásukra, elpusztulásukra utaló jel. Viszont az Euglenákat is láttam már : megfontoltan, egy kocsonyás jellegű burokban "tudatosan" fészkelődve forognak.
Gratulálok a Lovas Béla könyvedhez, mikroszkópos embereknek ez egy nélkülözhetetlen alapmű.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

A forgást illetően, alighanem tévedtem. Most olvasom Lovas Béla könyvében, (végre sikerült beszereznem ezt a csodálatos munkát) hogy az Euglena fajoknál ez a gyors forgás a betokozódás előtti szokásos viselkedés.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy a sejt-intelligenciáról írtak az élet-halál kérdését hozták elő Önből. Azt hiszem, hogy a halál felfogható úgy is, hogy a test elveszti a kapcsolatot az intelligenciájával. Tény, hogy a halott test, nem ad a környezet ingereire adekvát választ, sőt jószerével semmiféle választ sem ad. Nem mozog, nem él. A halál pillanatában a test részei még eredeti formájukban megvannak, de vezérlés híján a test már nem "viselkedik", nem viszonyul környezetéhez, és lassan szét oszlik. Növényeknél nehéz észrevenni a halál tényét, mert nem feltűnő a különbség az élő és az éppen elhalt növény között. Állatoknál, és az embernél is gyakran látható jelei vannak a halál beálltának. Talán azért, mert nem egy csapásra szűnik meg a vezérlés minden egyes sejt esetében, hanem ez egy folyamat. A mikroszkóp alatt egysejtű lényeknél is gyakran szoktam látni indokolatlan furcsa viselkedést, amiről valahogy az volt az érzésem, hogy most fog a lény elpusztulni. Pl. a lény elkezd gyorsan forogni a saját tengelye körül. Arra persze nem tudom a választ, hogy a vezérlő intelligencia együtt pusztul az élőlénnyel, vagy tovább létezik valamilyen formában. Személy szerint hajlamos vagyok a továbblétezésben hinni. Erre utalnak azok az esetek amikor emberek "feltámadnak" a klinikai halál állapotából.

Előzmény

Válasz

Szekeres Rudolfné üzente 11 éve

Ez nagyon érdekes érthető leírás a sejt intelligenciáról.
Olyan, tényleg, mintha vadász ösztön, élet ösztön lenne az egysejtűekben is. Én azon szoktam tűnődni, hogy egy élőlény egyik pillanatban még él, a másikban ugyanaz élettelen. De van, hogy újra élesztik. A kettő lény, létezése között látszólag semmi különbség nincs, és mégis a legnagyobb különbség van: tudniillik : Élő és élettelen.Úgy elnézem a faleveleket is, mikor már lehullnak. Még valameddig gyönyörűek, hibátlanok, aztán nemsokára már nem ugyanazok.Tehát én ezen szoktam eltűnődni, hogy volt élő és még élő között mitől van akkora illetve szinte semmi különbség.

Válasz

zemplényiné mária üzente 11 éve

Mindig csodálattal figyeltem az élet különféle megnyilvánulásait - mikroszkóp nélkül. Mivel az nekem nincs, de mindig is szerettem volna. Az eddigi levelek fizikai síkon való jelenségekről szólnak, de van egy belső, meg egy legbelső ösztökélés is, meg még ki tudja hány és milyen hatás ami egyre tovább fejleszti a az életjelenségeket. Mivel nem vagyok tudós, nagyon szeretnék az lenni. Én is tudni szeretném, hogy mi, miért és hogyan? Mindez csak tünődés útján érhető el számomra, és ez az élet kevés erre.
Azért nagyon köszönöm, hogy mások megosztották tapasztalataikat és gondolataikat ezen a fórumon, így most mások szemén keresztűl láthatom a számomra láthatatlan világot.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

A mákszem példád a sejt-intelligencia további megnyilvánulására mutat rá. A soksejtű lények azon tulajdonságára, ahogy a szerveiket kialakítják. A szervek alakja, strukturáltsága azt mutatja, mintha a szervet alkotó sejtek tudnák, hogy hol vannak a szerven belül, és ennek megfelelően viselkednének. Pl. egy levél szélén lévő sejteknek másképpen kell szaporodniuk, mint a levél közepén lévőknek, különben soha nem lenne egy levélnek levél alakja. A növényvilág különben is nagyon jó példa a sejt-intelligencia megnyilvánulására, mert eddig még senki nem beszélt növényi idegrendszerről, mert olyan nem is látható egy növénynél sem, pedig a növények is intelligens módon reagálnak a környezeti hatásokra. Pl. a szőlőtő földbe dugott része gyökeret, a föld feletti pedig szárat növel.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ha nem fújna néha a szél, talán a levegőt sem vennénk észre, mégsem tudunk élni nélküle. Gyakran hajlok afelé, hogy van valami, ami nélkül szintén nem tudnánk élni, csak nincs hozzá érzékszervünk, és a szél sem fúj.

Előzmény

Válasz

Gácsi István üzente 11 éve

Fantasztikus dolog amiről írsz Csaba !
Én órákon keresztül szoktam a mikroszkópomban bámulni ezeket a parányi és végtelenül egyszerű lényeket, és lenyűgöz, hogy ugyanazt az életerőt vélem felfedezni, ugyanúgy munkál bennük is a lét- és fajfenntartás ösztöne, mint a fejlettebb élőlényekben. Ösztön egy baktériumban ?
És milyen intelligencia van egy "élettelen" magocskában ?
Öntsünk vizet egy mákszemre, az rövid időn belül megduzzad, egy parányi vegyi laboratóriumban azonnal beindul a gépezet. Honnan tudja a mag, milyen elemekből, vegyületekből fog megindulni az új élet csírája ?
Az emberek a csodákért rajonganak (pl. Harry Potter rajongók, ufókban és túlvilági életben stb. hisznek), és teljesen természetesnek tartják, nem veszik észre, hogy a Földünkön kialakult élet maga a csoda. Ezért térdre borulva kellene mindennap hálát adni a ... kinek, vagy minek ?

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben