Élő és élettelen anyagra egyaránt jellemző sajátosságokkal rendelkeznek.Általánosan elfogadott nézet szerint a vírus fertőzőképes genetikai információ, amely a genetikai információt hordozó nukleinsavból (DNS vagy RNS) és az azt körülvevő fehérjeburokból áll.

Mivel életükhöz szükség van gazdaszervezetre, nem lehettek a legelső élőlények.

Ne becsüljük le a homokszemeket.

Városok, egész birodalmak épülhetnek belőlük, és világokat pusztíthatnak el.

Életet adnak és életet vehetnek el, kincset is érhetnek, jó kezekbe kerülve.

Rossz kezekbe kerülve egy fabatkát sem...:)

Művészeket ihletnek, grafikusokat, írókat és költőket, filozófusokat - és persze tudósokat és örökké kutatni vágyó kisgyerekeket.

Én minden tulajdonsága közül a szépségét szeretem a legjobban.

Ha azt mondom, homok, az embereknek általában apró, barna kövecskék tömege jut eszébe.

A baktériumok a legkisebb teljesen önálló élő szervezetek.

A baktériumok (Bacteria) egysejtű, többnyire pár mikrométeres mikroorganizmusok. Változatos megjelenésűek: sejtjeik gömb, pálcika, csavart stb. alakúak lehetnek. A mikrobiológia egyik ága, a bakteriológia foglalkozik a baktériumok tudományos vizsgálatával.

A Föld minden élőhelyén megtalálhatóak a baktériumok: vízben, szárazföldön vagy a levegőben, még mélytengeri hőforrásokban és nukleáris hulladékban is.

Bár egy új védőoltás vagy antibiotikum életeket menthet, biztonságot csak ideiglenesen nyújt – a baktériumok ugyanis gyorsan alkalmazkodnak az új körülményekhez és ellenállóvá (rezisztenssé) válhatnak a hatóanyagokra. A tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, a Streptococcus pneumoniae baktérium például a hetvenes évek óta több használatban lévő antibiotikummal szemben is rezisztenssé vált.

Felmérve a veszélyt, az Egyesült Államokban 2000-ben egy új védőoltás bevezetésével próbálták meg visszaszorítani a rezisztens Streptococcus pneumoniae kórokozó terjedését.

A 21. század elején még mindig nem tudjuk pontosan meghatározni, mi az élet. Egyesek szerint hasonló nehézségekkel állunk szemben, mint azok, akik a vizet akarták definiálni a molekula-elmélet megalkotása előtt. A korábbi próbálkozások és a NASA-definíció után a nemrég elhunyt Gánti Tibor elmélete állhat legközelebb a valósághoz.

A tavalyi év legizgalmasabb tudományos hírei között az első "mesterséges" élőlény létrehozása, illetve a DNS-e felépítéséhez foszfor helyett (állítólagosan) arzént használó baktérium leírása is ott volt.

Tíz éve ismerjük az emberi örökítőanyag szekvenciáját, de rengeteg dolog van még, amit nem tudunk a DNS működéséről. A kromoszómákat egészen a közelmúltig csak a sejt osztódásakor láthattuk, amikor jellegzetes alakba összetömörülnek, ám a legújabb módszereknek köszönhetően normális működésük folyamán is tanulmányozhatók. Kiderült, hogy elhelyezkedésük jelentősen befolyásolja a működésüket, sőt a rend megbomlása hozzájárulhat egyes betegségek, például rosszindulatú daganatok kialakulásához is.

sejtmag elektronmikroszkópos képe

 Alig tíz éve, hogy hatalmas munkával meghatározták az emberi genom szekvenciáját (azaz a genomot alkotó DNS-t felépítő nukleotidok sorrendjét).

Az IBM tudósai tovább jutottak a töprengésnél: sikerült lefényképezniük a molekula születésének folyamatát.

Ugyanezeknek a kutatóknak korábban sikerült egy atom töltését megmérniük, szóval nem akármilyen koponyák gyűltek egybe a nagy mutatványhoz.

A kutatócsoport svájci laboratóriumában olyan új módszert fejlesztett ki, melynek segítségével az egyszerűbb molekulák részletes kémiai szerkezete és kémiai kötései is megvizsgálhatók.

A készülékkel a dortmundi Leibniz Intézet (ISAS) kutatói nyomon tudják követni, hogyan telepednek meg a vírusrészecskék egy felületen. Ezzel gyors, igen érzékeny módszert fejlesztettek ki a víruskoncentráció mérésére.

A vírusmikroszkóp ismert fizikai jelenségen alapul. Egy fémréteg szabad elektronjait kollektív rezgésre lehet bírni, ekkor plazmonnak hívjuk őket.