Lássuk, mi található újdonsült mikroszkópunkban:

 (kattints a képre, hogy nagyobb legyen)

Mikroszkóp Objektívek

Az objektívek a mikroszkópok fontos részei, később részletesen is foglalkozunk velük. Fő feladatuk, hogy a vizsgált tárgyon áthaladó, vagy arról visszavert fénysugarakat összegyűjtsék, és a keletkező képet mikroszkóp belsejében felfelé vetítsék. A szemlencse (okulár) ezt a képet tovább nagyítja. A legtöbb  inőségi mikroszkópban üveglencsék találhatók. Ajánlott még a kezdőknek szánt mikroszkópok esetében is tartózkodni a  műanyaglencsés modellektől, mivel ezek minősége nem mindig megfelelő. Az objektív található legközelebb a vizsgált tárgyhoz. Minden szemlencséhez (okulárhoz) egy objektív tartozik az összetett mikroszkópokban. 

Sztereomikroszkópokban objektívpárok tartoznak szemlencsepárokhoz, amelyek így végül 3 dimenziós hatást képesek adni.

Összetett mikroszkópokon a következő információkat találjuk:  nagyítás, DIN tubushossz, N.A. (numerikus apertúra), fedőlemez vastagság, univerzális színkód. Az objektívek tubushossza általában a DIN szabvány szerinti 185 vagy 195mm.

Az objektívek nagyítása lx és 160x között változik, de legtöbbjük esetében az érték 4x és lOOx között van. A legtöbb összetett mikroszkópban három vagy négy (esetleg öt) objektív található, amelyek nagyításai rendre 4x, lOx, 40x és lOOx (olajimmerziós), amelyek az objektívrevolverben forgatva adják a különböző nagyításokat. A 4x, lOx és 40x nagyításokat adó objektíveket száraz objektívnek hívják, amely azt jelenti, hogy használatuk során légrés van az objektívlencse és a vizsgált tárgy között. A lOOx már
"nedves" objektív, mivel használatakor egy vékony olajimmerziós réteg van a lencse és a vizsgált minta között.

Sztereomikroszkópok esetén egy vagy két objektívpár van, amelyek általában lx, 2x, 3x vagy 4x nagyításúak. Néhány zoom-modellben kb. 0,5x-5x között változtatható a nagyítás. A különböző optikai hibák (aberrációk) kiküszöbölésére tett erőfeszítések, például a keletkező képsík egyenessége alapvetően meghatározza az objektívek használhatóságát és árát. A legolcsóbb típusok akromatikus objektívek, középkategóriás
mikroszkópokban megfelelőek. Az ár azonban drámain nö, ha például fluorittartalmú üvegekből készült, vagy félapokromatikus
típusokat használunk, míg a legdrágábbak az apokrokatikus objektívek.

A képsík egyenessége azt mutatjameg, hogy a vizsgált tárgy mennyire van fókuszban a teljes látómezőben. Akromatikus
objektíveknél ez az érték 50%-70% közötti, vagyis a látómező közepétől mérve ekkora az a terület, ahol az élesség tökéletes, innentől kifelé haladva a kép fokozatosan életlenedik. Természetesen ez a terület is élesre állítható, ekkor azonban a kép középső része mozdul ki a fókuszsíkból. Jobb minőségű objektívek (microplan vagy semiplan) és félapokromatikus objektívek esetén az érték 70%-85% körüli, apokromátok (plan) esetében pedig 90%-100%. NA (Numerikus   Apertúra) néven megadott szám a lencse felbontóképességére mutat. Az NA szám növekedésével a felbontóképesség javul. Az NA értéke 0.04 (kicsi) 1.4-ig (nagyteljesítményű plan immerziós objektív) terjed. Az NA értékét az objektíveken jelölik. Tipikus értékeik különféle nagyítású objektíveknél rendre : 4x=0.10, 10x=0.25, 40x=0.65, 100x=1.25.

Felbontóképesség (valódi, nem elméleti) két, egymás melletti pont vagy vonal közötti legkisebb távolság, amelyet az objektívvel még különválaszthatunk. A felbontás növelésével a két pont vagy vonal közelebb is lehet egymáshoz, mégis feloldható. A felbontást az objektív és nem a szemlencse adja, mivel a szemlencsék feladata csak a már előállított kép nagyítása.

Sokszor az objektíveken általánosan elterjedt színkódolású gyűrűk segítik a nagyítás meghatározását: fekete (lx), barna (2x), vörös (4x), sárga (lOx), zöld (20x), türkiz (25x), világoskék (40x), sötétkék (60x) és fehér (lOOx).
A másik, objektíven feltüntetett szám (pl. 0.17)a fedőüveg milliméterben kifejezett vastagságára utal, amelyet a lencse tervezője figyelembe vett az objektív teljesítményének meghatározásakor.

DIN (Német Ipari Szabvány) szabványszám-jelölés a nemzetközileg legelterjedtebb, amely az objektív tulajdonságaira mutat. A DIN szabványnak megfelelő, adott gyártótól származó objektívek gond nélkül használhatók egy másik gyártó kompatibilis
mikroszkópjával. A szabványban 45 mm-es parfokális (1. lent) objektívek szerepelnek. A 45 mm távolság a csatlakozási ponttól a vizsgált tárgyon kapott fókuszpontig értendő.

JIS (Japán Ipari Szabvány) kevésbé használható nemzetközi viszonylagban. Itt 36 mm-es távolságot használnak. RMS (Royal Microscopical Society, Királyi Mikroszkóp-Társaság) 33 mm-es parfokális távolsággal számol. Az RMS-szabványú menetek átmérője 20.32mm, 0.706 emelkedéssel.

Az olajimmerzió "összetömöríti" a fényutat, és növeli a felbontást. Ehhez speciális olajat kell használni a lOOx nagyítás feletti
objektíveknél, általában 1000x-1500x nagyításnál. Ezzel a technikával eltűnik a légréteg az objektív frontlencséje és a tárgy
között. Amint az objektívlencse érinti az olajfelületet, ezek egy optikai egységgé válnak. Csak az immerziós olaj használható erre
a célra: ez az egyetlen, amely megfelelően nagy nagyítást biztosít, az objektív károsítása nélkül. Kétféle típusban létezik: az A
típus alacsony, a B típus magas viszkozitású.

Az okulárok több, közös tubusba szerelt lencséből állnak. Ezeken keresztül vizsgáljuk az objektívek által előállított, nagyított, és a mikroszkópházba vetített képet, amelyet a szemlencse tovább nagyít. Csakúgy, mint az objektívek esetén, kerüljük a műanyaglencsés példányokat.

Az okulároknak számos típusa van, ezek közül néhány: Huygens, Ramsden, Kellner, orthoszkopikus, Plössl. Ezek mindegyike használható mikroszkópokhoz, a felépítésbeli különbségek közel sem olyan jelentősek, mint csillagászati alkalmazásukkor.

Az okulárok nagyítása általában lOx, de előfordulnak 5x, 12.5x, 15x és 20x példányok is. Az "x"jel a nagyításra utal, amelyet az
okulár az objektív által előállított, már felnagyított képen végez. Ez az érték az okulár nyílását milliméterben kifejező számmal
együtt van feltüntetve az okuláron. Az apertúra lényegében az elérhető látómezőt szabja meg. Különleges felhasználási célokra az okulárba skálákat, mutatókat, szálkereszteket és egyébjeleketrögzíthetnek.

Léteznek nagylátómezejű okulárok is. Nagy belépő nyílásuk és látómezejük van a hagyományos okulárokhoz képest. A legtöbbjük lOx nagyítású, bár 15x és néha 20x nagyításúak is előfordulnak. Apupillatávolság az a legnagyobb, milliméterben kifejezett távolság, amely a megfigyelő szeme és az okulár külső lencsefelülete között mérhető, amikor a teljes látómező még kényelmesen áttekinthető a felhasználó számára. A hosszabb pupillatávolság kényelmesebb betekintést jelent, és nagyon fontos
szemüveget viselőknek.

A mikroszkópba tekintve általában van egy pont, ahonnan nézve a legjobb képet látjuk. Néhány okulárban egy mutatójel is található, amelyet a vizsgált tárgy egy pontjára állíthatunk. A mutató forgatása az okulár forgatásával történik. Esetleg mikrométer is található az okulárban, ami egy behelyezett üveglap, nyomtatott vagy gravírozott skálával, amely segítségével a látott képen mérések végezhetők.

A dioptriaállítás  révén hangolhatjuk az okulárokat két szemünk eltérő tulajdonságaihoz. A legtöbb ember ugyanis nem lát egyformán a két szemével. A dioptriaállítás révén a két okulárt lényegében eltérő módon fókuszálhatjuk. Pl. szemüvegünk paramétereinek megfelelően beállítva a mikroszkópot, használhatjuk akár szemüvegünk nélkül is. A dioptriaállító általában a bal okuláron van. Először állítsuk a képet élesre, kizárólag ajobb szemünk használatával, majd csukjuk be jobb szemünket, és nyissuk ki a balt. Ezután a dioptriállító segítségével állítsuk élesre a bal szemmel látható képet.

Gumi szemkagyló tipikusan a sztereomikroszkópok tartozéka. Csökkentik az oldalsó zavaró fényeket, és kényelmesebb betekintést nyújtanak - sajnos szemüvegesek nem használhatják.