Hétvégén sokat beszélgettünk a szúnyogokról, csípő, idegesítő rovarokról, az egyik barátommal, kollégámmal, ennek apropójából hoztam ezt a videót, és ezt a másolt leírást ezekről a mindenki által ismert, bosszantó kis teremtményekről.

A videóban 800x a legnagyobb nagyítás, és sima egyszerű fénymikroszkóppalkészült. A vizsgálati rovart sikerült kiváló állapotban rögzíteni, ezért is láthatóak olyan jól a részletek!

DIPTERA - KÉTSZÁRNYÚAK
Culicidae- igazi szúnyogok

Karcsú, megnyúlt alakúak. Testfelületüket apró, mikroszkopikus pikkelyek és szőröcskék borítják. A nőstények szívókája hosszú. A hímek csápja rendszerint tollasan szőrözött, a nőstényeké pedig fonalszerű, legfeljebb rövid szőröket visel.

Legismertebb szúnyogjaink a Culex (énekes szúnyog) az Aedes (gyötrő szúnyog) és az Anopheles (maláriaszúnyog) genuszba tartoznak. A maláriás szúnyogok felismerhetők arról, hogy a tapogatójuk olyan hosszú, mint a szívókájuk. (A többi szúnyog tapogatója rövid). Ha falon ülnek, a potrohukat eltartják, a mennyezeten majdnem függőlegesen lógnak. (A többi szúnyog nyugalmi helyzetben potrohát az aljzattal közel párhuzamosan tartja.

A szúnyogok hallása fejlett. A hímek tollas csápjának második ízén kialakult nagyszámú érzéksejt (Johnston-féle szerv) képes a hanghullámokat felfogni. A hallószerveknek elsősorban az ivarok egymásra találásában van nagy jelentősége. A nőstény által keltett másodpercenkénti 100-800 rezgéshullám a hímekben nyomban párzási reflexeket vált ki. A kibocsátott hang frekvenciája fajspecifikus, a Culex fajok esetében másodpercenként mintegy 300, az Aedes fajokéban kb. 600.

A szúnyogok lárvái, bár víziek, légköri levegővel lélegeznek. Utolsó előtti potrohszelvényükön hosszú légcsövük van, melynek végét többnyire a víz felszínére helyezik, miközben testük fejjel lefelé függ a vízben. Veszély esetén rángatózó mozgással merülnek alá. Lárva és báb alakjában is jól el lehet különíteni a Culicidae család említett nemeit. A víz felületével párhuzamosan elhelyezkedő Anopheles lárvák könnyen megkülönböztethetők a víz felszínéről ferdén lecsüngő Culex és Aedes lárváktól. Az Anopheles lárvák a tor tapadószervével, a potroh pálmalevél-szőreivel és légzőnyílás-lemezükkel tapadnak a víz felületi hártyájához, s a felszínnel párhuzamosan fekszenek. Jellemző még az Anophelesek lárváira, hogy fejük megnyúlt, testszőreik pedig tollasak. A Culex és Aedes fajok lárvái a potroh végén levő légzőcsövükkel áttörik a felületi hártyát, és fejükkel lefelé csüngnek

A szúnyoglárvák faroklegyezőjük csapásával és örvényszervük mozgásával haladnak a vízben. Ha veszélyt éreznek, az Aedes és Culex lárvák egyszerűen lesüllyednek a fenékre, míg az Anopheles lárvák kígyózó úszással igyekeznek a mélyben eltűnni. A bábok is vízben tartózkodnak, feltűnően mozgékonyak.

Jellemző a szúnyogokra, hogy fajonként változóan a legkülönbözőbb vizekben kifejlődhetnek. Vannak olyanok, melyek a legkisebb vízzel, pocsolyákkal, faodvakban összegyűlt vízzel, kerti hordókban tartott vízzel, sőt egy-egy konzervdobozban összegyűlt esővízzel is beérik. Fejlődésük gyors, - a mi viszonyaink mellett a lárvastádium 5-18 napig tart - amikorra az említett vizek kiszáradnak, az imágók már kirepültek belőle.

Egy esztendőben 5-7 nemzedékük is van. A telet a megtermékenyített nőstény védett helyekre húzódva vészeli át. Az egész földön elterjedt állatok, még az olyan sarkvidéki területeken is hatalmas tömegekben élnek, ahol csak nagyon kevés élőlény találja meg az életfeltételeit. Csak a szúnyogok nőstényei szívnak vért, a hímek megelégszenek azzal, hogy vizet vagy növényi nedvet vesznek magukhoz. Amikor az éhes nőstény szúnyog rárepül az emberre vagy valamilyen állandó testhőmérsékletű állatra, gondosan végigtapogatja a bőrt, hogy a szúrásra legalkalmasabb felületet kiválassza. Kifinomult érzéksejtjeivel egyaránt érzékeli a táplálékforrás hőmérsékletét, szagát, ízét, de megérzi azt is, hogy hol húzódik ér.

Az állat optikai és kémiai érzékszervei segítségével igyekszik megszokott gazdáját felkeresni. Ha a gazda csekély távolságra van, a szúnyog hőmérséklet és nedvességérzékelő szervei segítségével is rátalálhat. Különösen nagy vonzerőt jelent a szúnyogok számára a vér aminosavainak, aminjainak és ammóniájának a keveréke, amelynek még kétezerszeres hígítása is ötszörte nagyobb vonzó hatást gyakorol az állatra, mint a víz. A fenti keverék csalogató ereje annál nagyobb, minél magasabb a levegő hőmérséklete és nagyobb a relatív páratartalma.

Vérszíváskor a malária és más betegségek kórokozóját viszik át az emberbe.