Az emberiségnek aligha van még egy olyan felfedezése és alkotása, amely olyan mélyen
tudta volna formálni világnézetűnket, mint a csiszolt üvegdarab, az optikai lencse. Már az ókor egy-két nagy kutatója megsejtette, hogy a világ parányi részecskékből épül fel, de ezt - a maga lehetőségeinek határain belül - a fénymikroszkóp bizonyította be.
Antoni van Leeuwenhoek-ot (1632-1723) nem csak mikroszkópjáért, lencséinek tökéletességéért tiszteli az utókor, hanem méltán tartják számos tudományterület, így a botanika, az állattan, biológia, szövettan, élettan, a kémia, és az orvostudomány mikroszkópos kutató úttörőjének.
Leeuwenhoek holland kelmekereskedő volt Delft városában, de minden szabadidejét mikroszkóp építésére, lencsekészítésre és búvárkodásra fordította. Kíváncsisága csillapíthatatlan volt : mindent megvizsgált amit csak lencse elé tudott illeszteni, vizsgálatainak eredményét gondosan feljegyezte, rajzokat készített (készíttetett).
Híre eljutott az akkori tudományos világ központjához, a londoni Royal Society-hez.
Egy erősen kételkedő bizottság látogatta meg a delfti természetbúvárt, aki mindent lelkesen megmagyarázott, megmutogatott, de mikroszkópot nem adott. Viszont 50 éven keresztül küldte leveleiben a beszámolóit, leírásait a tudományos központba. Ennek hatására Londonban elhatározták egy legjobb minőségű mikroszkóp építését, amelynek elkészülte után a delfti eredményeket sorra ellenőrízték és megerősítették.
Leeuwenhoek tehát féltékenységével nem tudta megakadályozni a mikroszkóp fejlődését, elterjedését, eredményeivel viszont ösztönzően hatott új tudományterületek kibontakoztatására.
(Lovas Béla : Mikroszkóp, mikrokozmosz c. könyvéből).
Kapcsolódó bejegyzések:
Mikroszkóppal kezdte, ma a világ egyik legismertebb fotóobjektív-gyártója
A bőr alá látó mikroszkóp
Magyar sikertörténet a 3D mikroszkóp területén
Középkor és nanotechnológia-aranycérnák a mikroszkóp alatt