Egysejtűek (Protozoa)

 

Osztályozás:

  * Egyféle magvúak törzse

ostorosok
galléros ostorosok
gyökérlábúak
spórások

 * Kétféle magvúak törzse

csillósok

Protozoák – egysejtűek (véglények)

 

    * 250 faj,
    * Nincs valódi sejtfaluk,
    * Kis méretűek, alakjuk változó,
    * Művelt talajokban biomasszájuk azonos lehet a gilisztákéval,
    * Baktériumokat és egyéb mikroorganizmusokat fogyasztanak,
    * Segítenek a talajban a mikroszervezetek visszaszorításában,
    * Eléggé ellenállóak, képesek extrém körülményeket túlélni a talajban.
    * 200 méteres mélységben (talajvízben) is megtalálhatók!

      Lehetnek:

    * baktériumfalók,
    * ragadozók,
    * kannibalisták,
    * szaprofágok.

 

A protozoák (jelentése a görög prótos = első és a zoa = állat kifejezések együtteséből származik) egysejtű életformákat tartoznak ide, melyek teste egész életük során egyetlen sejtből áll és az végzi az összes életfolyamatot is. Ebből következik, hogy ez a pici sejt jóval több dologra képes, mint egy bonyolultabb szervezet egyetlen sejtje, azaz jóval differenciáltabb dologról beszélünk. A protozoák összetett szerkezeti felépítését bizonyítják az elektronmikroszkópos felvételek is.

 

Sejthártyával körülvett sejtmagjuk (nucleus), vagy sejtmagjaik között sejtplazma (cytoplasma), sejtszervek (organeum), valamint zárványok vannak. A nucleus szerkezete majdnem mindig megegyezik a többsejtűek nucleusaival. Egy protozoa tartalmazhat azonos-, vagy különböző sejtmagvakat, ez utóbbi esetben a nagyobb mag (macronucleus) a vegetatív életműködést irányítja, míg a kisebb mag (micronucleus) a szaporodást szabályozza. A cytoplasma általában elkülönül külső- (ectoplasma) és belső (endoplasma) plazmára. Többnyire a folyékonyabb endoplasmában vannak a sejtszervek és a zárványok.

 

Az egysejtűek különböző sejtszerveik felelősek a külvilág ingereinek érzékelésében (hő-, fény-, vegyi-, mechanikai- stb.).

 

A táplálékfelvételük általában a sejtfalon keresztül történik, de történhet sejtszervek segítségével, esetleg a sejtszájon (cytostoma) keresztül. A sejtszáj általában nem állandósul az élőlényen így csak egyszeri táplálékfelvételre alakul ki, ami akár azt is eredményezheti, hogy több sejtszáj is létrejön egyidőben. Állandó sejtszáj esetén már beszélhetünk sejtgaratról ám itt még közel sem beszélhetünk bélcsatornáról. A tápláléksalak eltávolítása hasonlóan a táplálékfelvételhez vagy ideiglenes sejtnyíláson keresztül távozik, vagy egy meghatározott alrésen (cytopyge). A táplálkozásban és kiválasztásban fontos szerepe van a lüktetőűröcskéknek (vacuolum), amelyek ritmikus feltöltődésükkel és kiüresedésükkel segítik az anyagcsere folyamatokat.

 

A protozoák egy részének szilárd váza van, amely lehet belső merevítő szerkezet vagy védőváz.

 

 

 

Szaporodásuk lehet ivaros vagy ivartalan. Ez utóbbi esetben a sejt vagy két egyenlő részre hasad, azaz osztódik, vagy két különböző méretű sejtre "esik szét", azaz bimbózik. Amennyiben az állat vázzal rendelkezik úgy a dolog még érdekesebb. A klasszikus probléma a vagyonmegosztás, kié legyen a ház válás után? Nos ezt a protozoák sokkal egyszerűbben (majdhogynem humánusabban) megoldották, hiszen megeshet, hogy a házat magára hagyják és az osztódott sejtek új vázat növesztenek. Előfordulhat, hogy csak az egyiknek kell házat növesztenie mert a felperes nyert. Megehet azonban az is, hogy maga a váz esik két részre és fifti-fifti alapon mindenki megkapja a részét.

 

A bimbódzó egyedek esete is érdekes, itt ugyanis a "kistesó nagybajban" esete áll fenn, mivel egy alacsonyabb fejlettségi fokon álló egyedről van szó. Ennek részletezésére sajnos most nincs elég időm.

 

Az osztódás végbemehet úgy, hogy az elsődleges sejtmag esik szét több elsődleges sejtmagra, de végbemehet úgy is, hogy több másodlagos sejtmagra bomlik szét.

 

A protozoáknál gyakori a nemzedékváltás, aminek során egy- vagy több ivartalan nemzedék után ivaros nemzedék következik. De mi is az az ivaros szaporodás (sex)? Miféle identitászavar alakult ki már ilyen fejletlen fajoknál, és hogyan?

 

Egy kellemes meleg pocsolyában egy protozoa könnyedén megtalálhatja élete párját, amit azonnal egy masszív összeolvadás követ. A jelenség akár nálunk embereknél, lehet tartós illetve lehet alkalmi. Ez utóbbi esetet conjugátiónak (coniugo = összeköt lat.) nevezzük, aminek során az időlegesen egyesült sejtmagok csak kicserélik egymás sejtmagszármazékát, majd elválnak. Az előbbi eset lévén, hogy eleve bonyolult dolog még embernél is, copulatio néven ismert és ilyenkor a sejtek az összeolvadt sejtmagokkal együtt egyetlen sejtté ún. gamétává (gametes = házastárs gör.) válnak. Attól függően, hogy az egyesülő sejtek milyenek méretben és alakban különböző gamétákat különítünk el. Hologamia esetén pl. gaméták ugyanolyan nagyok és ugyanolyan alakúak mint az osztódással szaporodó egyed. Az ilyen esetben minden egyed gamétává válhat, azaz ivarosan szaporodhat. Merogámia esetében azonban a gaméták nagysága (kisebb) és alakja is eltérő az ivartalanul szaporodó egyedtől, ezek az agamonták. Az agamonták osztódásakor közönséges egyedek keletkeznek az ún. agamoniák. A gamonták osztódásakor viszont gaméták jönnek létre, amit gamogoniának hívunk. Capulálni csak a gaméták tudnak.

 

Amikor a gaméták egyformák, a szaporodás isogamia útján megy végbe. Az anisogami esetében a nagy macrogaméták eltérnek a kis microgamétáktól. A protozoák munkahelyüktől függően lebegő, úszó, mászó és rögzített életmódot folytatnak. A mozgás állábakkal, fonálszerű plazmanyulványokkal, plazmaáramlással, hosszú ostorokkal, vagy rövid sűrű csillókkal történhet. Valamennyi protozoa vízben élő, akkor is ha élősdi, túlnyomó többségük moszatokkal, baktériumokkal táplálkozik. Kialakulásuk a prekambriumra tehető, lehetséges hogy különböző Eucaryota-csoportokból. Mivel kevés faj fosszilizálódik rengeteg dolog még nem tisztázott. Az egysejtűek közül a Foraminiferák és a Radiolariák kőzetalkotó szerepe a legfontosabb.

 

A zoológia a protozoákat hét törzsre osztotta: Sarcomastigophora, Labyrinthomorpha, Apicomplexa, Microspora, Ascetospora, Myxozoa, Ciliophora. Ezek közül mnd fajszámban, mind pedig őslénytani szempontból is a Sarcomastigophorák és a Ciliophorák a legjelentősebbek.

 

Protozoák – egysejtűek (véglények) a talajban:

Ostorosokból erdőtalajon 80.000 g-1 számolhatunk, homoktalajon 10.000 g-1-ot

    * Rossz kultúrállapotú talajban a csillósok elvesztik uralmukat, és a gyökérlábúak kerülnek az első helyre.
    * Nem homogén elterjedésűek, hanem gócpontok mentén élnek (rothadó anyag és gyökerek mentén).
    * Bár az egysejtű állatok képesek egy óra alatt 30ezer baktériumot is fölfalni, bizonyították, hogy a nagyobb véglény-aktivitás nagyobb mikrobiológiai aktivitást eredményezett.
    * Megállapították, hogy a baktériumokkal való együttélésük során nő a CO2 mennyisége, holott csökken a baktériumok száma, de ezzel párhuzamosan nő a szaporodásuk üteme.
    * A véglények egyszerűbb vegyületekké alakítják a bonyolult szerves anyagot, így elérhetővé teszik a magasabb rendű növények számára.

 

TALAJLAKÓ EGYSEJTŰEK: